Marilyn Manson
2004.02.18. 15:31
A napvilágot Brain Hugh Warnerként látta meg 1969. január 5.-én az Ohio állambeli szürke kisvárosban, Cantonban. Családját tekinthetjük középosztálybelinek, mivel meglehetõsen erõszakos típusú édesanyja ápolónõként dolgozott, édesapja Hugh Warner pedig bútorokkal kereskedett, mellesleg vietnami veterán volt. "Apám Vietnamban egy titkos katonai szervezet, a "Ranch Hand" tagja volt -emlékezett vissza Manson- õk szórták a helyiekre az Agent Orange-ot (amerikai vegyifegyver), valamint néhány társával együtt pszichológiai és vegyi kísérleteknek is alávetették a kormány emberei, s még a háború után is minden évben el kellett mennie a katonai bázisra ellenõrzésre, hogy nincs-e valami baja." S, hogy mégis milyen volt a családfõ? Manson szerint a földönkívüliek fia születése előtt elrabolták, és kísérleteket végeztek rajta, amúgy nem adott okot panaszra. " Chevy Chase sokszor emlékeztet rá -vallotta be őszintén az énekes. Apámnak is ilyen frizurája volt, stílusa is hasonlít. Egyébként is szórakoztató típus, állandóan mocskos vicceket mesélt tinédzser lányoknak, kicsit talán perverznek is mondanám, de hát ez családi hagyomány nálunk. "Egyszer például Hugh azt a merész ígéretet a kis Brainnek, hogy egy prostituálttal fogja elvetetni fia szüzességét. "Ez eléggé megrémített, nem tudtam eldönteni komolyan gondolja-e vagy sem." A lelkileg labilis, állandóan rémálmoktól kínzott anyán, Barbarán kívül volt egy negyedik tagja is a famíliának, mégpedig a nagypapa aki a pincében lakott, s õ túltett még a szülõkön is: valódi perverznek lehetne elkönyvelni, imádta viselni a nõi fehérnemûket, rendszeresen tisztogatta mûpénisz kollekcióját, továbbá elõkelõ állatias pornógyûjteményt is birtokolt. "Nagypapám igen deviáns pornófilmeket szedett össze, szerepeltek benne nõk lovakkal, kacsákkal, disznókkal, és amivel még el tudod képzelni. Egyszerre volt izgató és félelmetes. Én és az unokatestvérem gyakran meglestük maszturbálás közben az öreget, de a torokrákja miatt nem tudott beszélni csak krákogni, úgyhogy kutya módjára vonyított, nyüszített hozzá. Olyan volt akár egy horrorfilm."
A fiatal Brain Warner tehát nem panaszkodott szüleire, fõleg, hogy azok a megtakarított pénzükbõl egyetlen utódukat egy privát keresztény iskolába íratták be. A kisdiák nem repdesett túlzottan az örömtõl, így például zokon vette, amikor levágták a haját, illetve az egyenruhát se viselte szívesen, ám a legnagyobb lázadást az ott tanított eszmék váltották ki belõle. A tanárok az Armageddonról, a közeledõ világvégérõl, az Antikrisztus eljövetelének eszméjét sulykolták a fejébe, évekig ezzel riogatták. Emiatt álmodott rosszakat. A félelem az élete része volt. Pumpálták belé, hogy pokolra kerül, vagy hogy eljön érte ez egyik éjjel az ördög, ha heavy metalt hallgat. Mivel ezek a dolgok nem következtek be eldöntötte hogy nem hisz bennük Keresett egy alternatívát, amitõl boldog lehetett, s megcsinált mindent, amit tiltottak. "Nem volt túl sok barátom, mert néhány rosszfiú egyike voltam. Sohasem hajtottam fejet az imánál, inkább kiloptam a pénzt a lányok pénztárcájából miközben mormolták a mondókáikat. Direkt rosszul viselkedtem, mert normális iskolába akartam járni." A komor és hallgatag srác számára maradt az elszigetelt, magányosan eltöltött serdülõkor (10 éves korában még a szomszéd kölyök is megzaklatta szexuálisan, s mivel védekezni próbált, a fiú megölte a kutyáját), azonban az utolsó két évben hiába került át egy állami középiskolába, a sorsa ott sem fordult jobbra. "Amikor kirúgtak a keresztényiskolából, az új sulimban az összes diák szét akarta rúgni a seggem, mert tudták, hogy egy privát intézetbõl jöttem." Annyi elõnye mindenesetre volt a váltásnak, hogy az ifjú Warner fölfedezte írói tehetségét. Elõtte 16 évesen munkát vállalt, pizzát szállított, azonban hamar kirúgták, mivel az autóval belehajtott egy telefonpóznába, mire a kocsi szétégett. Ezért is kezdett el rövid novellákat, verseket irogatni, azután megpróbálkozott a rockújságírással, s ez volt zenei karrierjének elsõ lépcsõfoka.
A zene addig nem is érdekelte míg nem hallotta anyja elsõ Elvis Presley lemezét. Lényegében ez forgatta fel életét. " A zene az egyedüli menekvést jelentette számomra. Amikor minden borzasztó volt, változtatott az érzéseimen, elfeledtette velem a problémákat." Talán meglepõ, de elsõ koncert élményét már 10 évesen átélte, a Kiss 1979-es "Dynasty" turnéjának egyik állomására cipelték el szülei, és a látványos, véres show annyira elkápráztatta ámulatba ejtette, hogy elsõszámú isteneivé tette a Kisst. Összegezve az eddigieket, a következõ családi vonatkozású megállapításokkal gazdagodhatunk: a mama depressziós, a papa perverz, az apa szintén. Vagyis nem nagyon lehet csodálkozni azon hogy ilyenné fejlõdött "Brain Manson" jelleme. De hát annak is fennáll a lehetõsége hogy központi fõszereplõnk némileg elferdítette ezeket az információkat, kissé kiszínezte a történetet, csak hogy valóságosnak tûnjön image-e. Ilyen elõzményekkel elvégre senki sem meri hamisnak titulálni ezt az amúgy mesterséges kitalációt, aki a Marilyn Manson nevet viseli. Lám milyen buták is az emberek…
|